Jan 07

Na hat kicsit lemaradtam az irassal es nem tudom, mikor sikerul bepotolni.
Addig itt egy terkep az elmult het utvonalarol.

5 ev utan megint itt ulok a Mekong partjan. Csak most nem Vientiane-ban, hanem Phnom Penh-ben es nem Beerlaot iszom (a legjobb laoszi sor), hanem Angkort (a legjobb kambodzsai sor). Es mindjart hozzak a gyomberes csirkem. Megnyugtato erzes.
Az ut viszonylag sima volt, de igy is eltartott 6 orat. Az elso benyomasok nem tul biztatoak, egy ujabb koszos-zajos-budos azsiai nagyvaros, legalabbis amig az ember nem talalta meg, merre erdemes menni. A kornyek, ahol a busz lerakott es ahol tanyat vertem, egy hatalmas piac es annak szomszedsaga, de mintha ezekben az utcakban csak motorbolt, motoralkatreszbolt es motorszerelomuhely letezne. Igaz, szukseg is van rajuk, errefele mar tobb a motor, mint az auto. A tegnapi napot vegul foldobta, hogy este egy indiai etteremre bukkantam, ahol olyan malai koftat ettem, mint utoljara Delhiben.
Ma pedig a varossal jobban megismerkedve kiderult, nem is annyira szornyu. Nagy a nyuzsges meg a hoseg, de azert kibirhato. Taxi itt nincs, legalabbis nem lattam, buszt sem nagyon. A fo kozlekedesi eszkoz a motor (hatso ulese) vagy a helyi tuktuk (egy motor utan kapcsolt 4 szemelyes korde). Bike, sir?, Tuktuk, sir?, ezt hallani lepten-nyomon, alig lehet gyalog haladni a sok ajanlkozo sofortol. Es itt elofordulnak mar ujabb Toyotak, Lexusok, Mercedesek es sok-sok tolokocsi az aknak aldozatainak.
A nap vegen tehat a Mekong partjan kotottem ki, itt sorakoznak a jobb szallodak, ettermek, barok. A hatterben egy kontenerszallito hajo uszik folfele a folyon, balrol a setanyon egy elefant ballag hazafele a gazdijaval. Hopp, meg is erkezett a vacsoram. Nem sajnaltak belole a gyombert, meses illata van, ugyhogy egyelore itt a vege.

Angkor. Nem tudom, mennyi kozismert rola, az biztos, hogy Angkor a maga idejeben, jo 1000 evvel ezelott a vilag legnagyobb telepulese volt, 1 millioan laktak itt. Aztan a khmer birodalomnak, mint elobb-utobb mindegyiknek, lealdozott, az egesz varos elneptelenedett. Az epuletek, mivel fabol voltak, reg megsemmisultek, csak a kobol epult templomok, vallasi helyek (hindu-buddhista) maradtak meg. Ezeket viszont rendesen benotte a dzsungel, nem is tudott senki a letezesukrol, amig 1865-ben egy francia fol nem fedezte veletlenul.
Most meg mar aszfaltuton lehet elerni a legtobb templomot. Eleg nagy teruleten vannak szetszorva, de a legnepszerubbek 10-15 km-en belul. Hogy a jelentosebbeket - kenyelmes tempoban - megnezzem, 3 nap kellett, ezalatt kb. 100 km-t biciklizve, nagyreszt a dzsungelben, kellemes arnyekos ligetekben. Ennel kevesebb ido nem is nagyon eleg. A templomok jo nagyok es mindegyik mas. Keppekkel sem lehet igazan visszaadni a hangulatat. Olyan orias-Margitsziget jellege van; par kilometerenkent egy-egy latnivalo, mellettuk etel-, ital-, kokusz- es bovliarusok, kozottuk meg allatok boklasznak: disznok, bivalyok, csirkek, lovak, elefantok, hogy csak a szelidebbeket emlitsem.


Mivel Kambodzsa meg mindig elegge el van aknasitva, nem ajanlatos leterni a jart utakrol. Az egesz orszagra ervenyes, hogy ha pl. az embernek surgos szuksege tamad, jobb, ha az ut menten intezi el a dolgat. Nem tanacsos a bokrok moge bujkalni, mert konnyen elveszitheti a fel labat vagy tobbet, es maris el van rontva a napja.
Nem hittem volna, de siman el lehet itt nezelodni tobb napig is, bolyongani az oriasi kolabirintusban vagy felmaszni a 70-75°-os, szoval baromi meredek piramisokra a neha csak 10 cm szeles, de 40 cm magas lepcsofokokon, ami faraszto, de epsegben lejutni sokkal nehezebb, azutan pedig enni egy jot.
Nagyjabol igy zajlott az elmult 3 nap, Angkor ezzel egyelore megvolt, most irany a fovaros. De elobb meg betolok egy rakos curryt. Mangoval.

A D&D-vel, mint kiderult, nem jartam rosszul: uj szalloda, nagy, tiszta szobakkal, furdoszobaval, etteremmel, mindez a kozpontban es olcson (200 B).
Ez mar nem Bangkok, ez a videki Kambodzsa. Siem Reap egy kisvaros a dzsungelben, legalabbis az lehetett nehany eve, amikor Laoszbol meg at sem tudtam ide jonni, mert nem volt hivatalosan hataratkelohely. Azota mar a hataron is adnak vizumot, es Angkor hirtelen nepszerusegevel Siem Reapet megszalltak a turistak. Sok a hatizsakos es meg tobben jonnek repulovel, foleg japan es koreai csoportok. Rengetek szalloda epult es meg epul folyamatosan. Mi lesz itt meg 5-10 ev mulva? Este a foutca olyan, mint egy kis tropusi Las Vegas, az osszes letezo kinai karacsonyfaizzot foltekertek a fakra meg amire tudtak, de ez meg a karacsonyi dekoracio resze.
A helyiek jo resze a turistakbol el, de enelkul is nagyon kedvesek, mindenben segitenek, minden elintezheto. Az elso szamu fizetoeszkoz a dollar, majdnem ugyanugy szeretik a thai bahtot, de azert a rielt is elfogadjak, csak nehezebb vele banni. Mar az elso nap milliomos lettem, 1€=5000 riel.
A kozlekedes itt is kaotikus es 2x2 iranyu. Legalabb. Ha az ut jobb szelen halad az ember, barmikor szembe johet egy biciklis, motoros vagy neha nagyobb jarmu is. Ertheto, ha csak par saroknyit akar menni, aztan balra fordulni, minek menne ezert at a jobb oldalra? Egy keresztezodesen atjutni, plane nagy ivben kanyarodni mar emberfeletti kepessegeket kivan. Vagy egy kis gyakorlatot. Kambodzsban egyebkent minden szemelyauto Toyota Camry, tehat nem fiatalok. Van meg rengeteg terepjaro, pickup, kisbusz, nagy busz, teherauto, traktor, hogy szinesebb legyen a kep.
A kosztra itt sem lehet panasz. Azt mondjak, a khmer konyha is jellegzetes. Megkostoltam par itteni etelt, nagy kulonbseget nem eszleltem. Kicsit masok a zoldsegeik, egy hangyanyit mas a fuszerezes es itt mar egyertelmuen a rizs dominal. A palcikaval eves pedig, jelentem, olyan, mint a biciklizes, nem lehet elfelejteni. Viszont konnyebb megtanulni.

A mai program egesz napos kirandulas volt a kambodzsai Siem Reapbe. Pontosabban csak maga az utazas volt a program, mas mar nem is ferhetett bele.

A turistaknak szervezett Bangkok-Siem Reap buszut koztudottan csak atveres. Olcsonak tunik, de a lenyege, hogy a hosszu es kimerito zotykolodes utan ejszaka leraknak egy szalloda elott, amikor az elcsigazott utazonak a legkevesbe van kedve masik szallast keresni, inkabb elfogadja, amit adnak. En tehat okosan magam mentem, a vege megis valami ilyesmi lett.
Nem akartam tul koran kelni, fel 8-ra allitottam a vekkert. 8 ora utan mar egy szendviccsel a zsebemben egy taxiban robogtam az eszaki buszpalyaudvar fele. Eppen sikerult elcsipni a 9 oras buszt Aranya Prathetbe (4 ora), ahonnan tuktukkal lehet a hatarhoz jutni. Az elore beszerzett vizumomnak koszonhetoen csak at kellett gyalogolni Kambodzsaba. Itt, Poipetben egy kisbusz elvitt a helyi buszpalyaudvarra, ahol mar csak azt kellett eldontenem, busszal ohajtok-e Siem Reapbe jutni vagy a ketszer gyorsabb, de joval dragabb taxival (3000 B!). Csatlakoztam az itt ucsorgo farangokhoz es befizettem a buszra. Ha mar kaland, legyen jo kover.
Mivel 2 ora multan sem bukkant fol egyetlen busz sem, a holland kollegak kezdtek turelmetlenkedni es ennek hangot is adtak. A kambok pedig mindig ujabb mesekkel probaltak leszerelni oket. En nem pattogtam, talan ezert folulhettem egy tok ures buszra, es megnyugtattak, hogy mar csak alig fel orat kell varnom. De tenyleg jol jartam, mert hamar befutott egy csoport a hatarrol, akiket foltereltek es mar indultunk is. A tobbiek talan meg most is ott dekkolnak.
A Poipet-Siem Reap ut egy elkepesztoen siralmas allapotu foldut, mar ha egyaltalan elfogadjuk a letezeset. A szobeszed szerint az esos evszakban a helyiek penzert mutogatjak, hogy szerintuk merre mehet. Egy masik rosszindulatu szobeszed szerint valamelyik legitarsasag sulyos kenopenzeket fizet azert, hogy ez igy is maradjon.
Az utnak 2 jellemzo tulajdonsaga van. Eloszor is nagyon poros. Ez minket kevesbe erintett, meg az elejen figyelmeztettek, hogy eszunkbe ne jusson kinyitni az ablakot. Ha megelozott valami, egy darabig semmit nem lehetett latni. Helyenkent a hazakat, a fakat, de meg az allatokat is voros porreteg lepte.
A masik, hogy kicsit razos. Godrok, arkok es tankcsapdak tarkitjak vegig. Egyedul is nehez ezek kozott manoverezni, boven eleg a legnagyobbakat kikerulni, de ha meg elozgetni is kell, raadasul szembejovo forgalommal sulyosbitva, akik ugyanezt teszik, szoval nem konnyu feladat. Ezert is tart ez a 150 km 6 oraig.
Igy este 10-re ertunk Siem Reapbe, a D & D Guesthouse-hoz, ami eleg baratsagosnak tunt az esti villanyfenyben, ugyhogy a 108-as szamu szobajaba bekvartelyoztam magam.